Persze ez nem csak a jó-munkásemberekre jellemző, akik a vízbűl veszik ki a zoxigént, hanem akiket kölyökkorában kevésszer, vagy egyáltalán nem csapott szájon semmi, hogy felnőttként valamitől rosáljon. Egyesek lassan már a négy fal közül sem mernek kimozdulni, nehogy baj érje őket, mások pedig két vonat kabin között az ütközőn utaznak, tetőn fütyörészve cirokseprűvel takarítják a lehullott faleveleket, peremig süllyedt hajón játszanak kicsi a rakást. A képeket elnézve meglepődnénk ha a túlvilág ajtajában már nem fenné kaszáját a halál.