Anno még pelyhedző bajszú tiniként mindig azt lestük hova tudnánk vinni a csajt egy kis tipitapira. Alig vártuk, hogy elmenjenek otthonról az ősök és kezünkbe vegyük az irányítást. Persze ha otthon voltak napokig akkor azt is megoldottuk, csináltuk lépcsőházban, pincében, szó szerint úton útfélen és ha szerencsénk volt egy-egy paneltömb teteje mindig nyitva volt. A forró beton melegítette a hátunkat miközben a csajunk vadul tette rajtunk a dolgát és közben néztük az elénk táruló panorámát. Ma is megérte felmenni a tetőre.
… egy újabb WordPress honlap…
